Vinaora Nivo Slider 3.xVinaora Nivo Slider 3.xVinaora Nivo Slider 3.xVinaora Nivo Slider 3.x

A gyulai kolbász hírének megőrzését, öregbítését, a hagyományos eljárás, a tárgyi és iratemlékek bemutatását vállalják a gyulai hagyományőrző hentesek

Dinya ImreA Gyulai Hentesek Hagyományőrző Egyesülete (GyHHE) 2008. január elsején alakult meg másfél tucatnyi olyan lelkes emberrel, akik szívügyüknek tekintik a város húsipari hagyományainak megőrzését, ébren tartását, bemutatását, mégpedig nagyon aktív szerepvállalással, ötletek sokaságának megvalósításával. Természetesen a gyulai kolbász az a „sarokpont”, melyre alapozva készek kimozdítani az olykor tétlenkedni hajlamos tradíciót, büszkén mutatják meg a város szenzációs termékét, akár úgy is, hogy ahol csak lehet készítését is emberközelbe hozzák a városban, s bárhol a nagyvilágban. Szakmai ipari gyűjteményük egyre több látogatót vonz: ennek is elébe mentek, ma már folyamatosan fogadják az arra járó vendégeket. Dinya Imrével, a GyHHE elnökével eredményeikről, pillanatnyi helyzetükről, lendületes fejlődésükről, terveikről beszélgettünk.

 – Sok boltban gyulai kolbászt – párosan – árusítanak, jelölése szerint Békéscsabán, a másik nagy kolbászkészítő városban előállítottat. A hetvenes évekig boldog-boldogtalan gyártott ilyet, mígnem botrány lett belőle, s elrendelték, hogy a gyulaiakon kívül más csak „Gyulai módra készült kolbász”-t készíthetett. Akkor most hogyan is állunk ezzel?

 – A Gyulai és a Csabai kolbász három-négy éve kapta meg az Európai Uniótól a földrajzi márkaoltalmat – válaszolta Dinya Imre. – Annak idején a Csabahús Kft. és a Gyulai Húskombinát Zrt. együttesen adta be az erre vonatkozó kérelmet. Így azután együtt is kapták meg a földrajzi márkaoltalmat. Azaz, a két település közigazgatási határain belül – mindkét helyen – lehet készíteni mindkét terméket. Sehol máshol a világban. Ahogy tudni lehet, a Csabahús szlovák tulajdonba került, már a neve is más. Kérdés, hogy így biztosított-e minden minőségi követelmény.

– Miért kellett „tandemben” oltalmat kérni?

– Azért, mert Gyulán mindig is készítettek csípős jellegű, vastag Csabait, csak éppen nem kuláréban, hanem műbélben. Ami azt illeti, ezzel vége szakadt annak a legalább több évtizedes békétlenségnek, ami a gyulai és a békéscsabai húsipar között – is – folyt. Immár mindkét helyen készíthetik a másik kolbászát. A márkaoltalom előírja például azt is, hogy milyen minőségű legyen az alapanyag, hol lehet annak a származási helye: Békés, Csongrád, Bács-Kiskun, Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár a kizárólagos beszerzési hely. S csak nagysúlyú sertés húsa jöhet szóba. Vannak előírások az aprításról, a fehérje- és zsírtartalomról, egyebekről is. A kettős oltalom azt is lehetővé teszi, hogy ez a földrajzi egység képes jó vastag és jó vékony kolbásszal is előrukkolni.

– A két város közül melyik járt – ha járt valamelyik – jobban?

– Úgy tűnik, hogy eddig a békéscsabaiak jobban éltek a lehetőséggel. Gyulán alig látszanak kistermelők, szemben a megyeszékhelyiekkel. Én is kistermelő vagyok Gyulán, már két éve, hirdetek is, turisták is megkeresnek, egyre inkább megismerik a termékeimet. Újdonság Gyulán a piacon felépült vásárcsarnok, melyben úgynevezett „Szakajtópiac” indult. Április óta kéthetente, vasárnaponként kizárólag saját kézműves, kistermelői és biotermékekkel jelenhetnek meg ott az árusok.

– Nemrégen Romániában, egy fűszerpaprika-fórumon egy résztvevő azt mondta, hogy például a gyulai kolbász előállításához a paprikát, a húst, a köménymagot is külföldről szerzik be. Ez az állítás ellentmondani látszik a „hétmegyés” korlátozásnak.

– Ezt tenni nem éri meg, nagyon magas a kockázata az oltalom elvesztésének. Tudom, hogy minden előírást betartanak, mert a szárazárugyár vezetőjét, aki tagja az egyesületünknek is, évtizedek óta ismerjük, már csak személye is garanciát jelent, hogy csak és kizárólag magyar sertést használnak fel. A minőségbiztosítási rendszerek eredményeként az élőállatig vissza lehet keresni a hús útját. Tudomásom szerint a gyulai kolbászba csak magyar paprika kerül. Más termékekben előfordulhat más paprika is, hiszen mindenki a beszerzési árral próbál költséget csökkenteni.

– A híresztelések sajtóban való tisztázása azért fontos, mert így a szóbeszédek korrekt módon megcáfolhatók. Ilyen lehetőség az is, ha beszélünk arról, hogy az országos sajtó egyik termékében nemrégen azt írták, hogy komoly gondjai vannak a Gyulahús Kft.-nek. Állítólag több száz millió forintos nyereséget mutattak ki, de tartozásállománya meghaladta azt. A probléma másik oldala: a kormány segítette a gyulai gyárat. Ez – ahogy mondják – fennakadhat az Európai Unió rostáján.

– A kormány nem a Gyulahúsra adta a pénzt, hanem munkahelyteremtésre, munkahelymegőrzésre – szabad felhasználásra. Nevesítve így volt. Ezt a gyulai önkormányzat a Gyulahús Kft. megalakítására, a dolgozók átvételére használta fel, majd amikor arra került sor, akkor a felszámolótól teljes egészében megvette az egykori Gyulai Húskombinátot. A Gyulahúsnál 370-380-en dolgoznak, ezzel a város legnagyobb foglalkoztatója. Az anyagi nehézségekről szóló híresztelések szerintem teljesen alaptalanok. A képviselő-testület gazdasági bizottságának külsős tagja vagyok. Az összes önkormányzati cég gazdálkodásával foglalkozunk. Kizárt dolog, hogy sok tartozásuk lenne, inkább óvatosak a pénzügyekben. A Gyulahúsnak van pénze, s valós nyeresége volt.

– Bevallom, azzal a „hátsó szándékkal” kérdezgettem aktuális gyulai húsos témákról, hogy „feltérképezhessük”, mennyire „van otthon” a Gyulai Hentesek Hagyományőrző Egyesülete a gyulai húsfeldolgozás élő ügyeiben, s mennyivel több egyszerű nosztalgia klubnál… Látom, a hagyományok tisztes ápolása mellett nem rekednek meg csak a múltban. A gyulai hús, a gyulai kolbász az életük, s mintha ennek lenne része a hagyományőrzés, a tradíciók gyakorlati fenntartása – ha nem tévedek.

– Magam is gyakorló kistermelő vagyok. Az egyesületi tagok között ugyancsak vannak még ilyenek. Így, negyvenöt évesen még fiatalosabb látásmódom van. Az egyesületet is dinamikusabban vezetem. Szerencsés helyzetnek találom, hogy éltem, dolgoztam az előző rendszerben, s benne vagyok a mai viszonyokban is. Át tudom látni a körülményeket. Bizonyára az egyesület fejlődésén is meglátszik a lendületesség, a pezsgés, mozgás. Tiszteljük a hagyományokat, a történetiséget – azért is vagyunk itt. A gyulai húsipar helyzete ma elég szomorú, de az is igaz, hogy a hat-nyolc évvel ezelőttihez képest mégis reménykeltő. Volt egy tulajdonosi kör korábban, mely nem nagyon foglalkozott a témával, a mai – az önkormányzat – viszont egész másként áll a dolog mögé. Jó irányba haladnak, ennek ékes bizonyítéka a hetekkel ezelőtt kapott brüsszeli elismerés: a gyulai kolbász a nyár elején, a Superior Taste Awardon „két aranycsillagos” minősítést ért el. Ez nem meglepő, hiszen a mai gyulai kolbász akár a két-három évvel ezelőttihez képest is kategóriákkal jobb. Szakmailag jól felkészült emberek a lehetőségeikhez képest mindent megtesznek ennek érdekében. A gyulai kolbász is változott egy kicsit az elmúlt évtizedek alatt. A Stéberl-féle gyulai szemcsésebb volt, nagyobbra aprítottak annak idején. Változtak a fogyasztói szokások, s ennek mentek utána. A „kispáros” és a „kisvárosi kispáros” hagyományosan 6-os szemcsenagyságúra van aprítva – ismét szemcsésebb, s mozaikosabb a metszésfelülete. Szakmai szempontból nem jó a fogyasztói elvárás szerinti kisebb szemcsenagyság. Az alacsonyabb minőségű kolbászoknál – s nem a gyulainál – a kisebb szemcseméret következtében nehezebb észrevenni a nem odavaló dolgokat.

– A Gyulahúsnak érdemes lenne az egyesületet úgy felfogni, mint a legkritikusabb, legőszintébb és legbarátibb véleményadót. Ahogy József Attila mondta: „Érted haragszom, nem ellened.”Ez talán küldetése is ennek az egyesületnek. Miben lépett előrébb az egyesület mostanság?

muzeum 1– Gyűjteményünk látogatottsága folyamatos nő. Ez nem ugrásszerű változás, de évente néhány százzal. Eddig társadalmi munkában működtettük a múzeumot ez év márciusáig. A szombat volt az állandó nyitvatartási napunk, minden más időpontot előre kellett egyeztetni. A tavasszal sikerült pályázaton három személy kulturális közfoglalkoztatotti státusát elnyernünk, április elejétől hétfőn szünnapot tartunk, minden más napon nyitva vagyunk. Most például, nyitáskor, máris érkezett busszal egy csoport Tótkomlósról. Nyáron a turisták fokozott érdeklődése miatt alaposan megnő a látogatottságunk. Bárki erre jár kilenc és tizenhat óra között, megtekintheti a kiállításunkat. Egyre inkább beépül a munkánk, a múzeumunk a városi turisztikai rendszerbe. A Gyulai Idegenforgalmi Egyesület különféle standard programokat biztosít számunkra. Például nyáron minden pénteken délután a várban ingyenesen kóstoltatjuk a látogatókat, az általunk készített hagyományőrző gyulai kolbászt kínáljuk. Sok városi rendezvényen is részt veszünk, ahol népszerűsítjük e kolbászt. Már eljutottunk odáig is, hogy egyre több külföldi helyszínen kedveltetjük meg a gyulai kolbászt. Erdélyre s Gyula egyik testvérvárosára, Ditzingenre gondolok elsősorban. Sikerült új kapcsolatra is szert tennünk – ami ráadásul szakmai indíttatású –, ez Thüringiában van. A thüringiai kolbász hírét talán már mindenki hallotta. Az ő kolbászuk dokumentált történte az 1400-asévekig vezethető vissza. Ott működik egy „sültkolbász egyesület”, a világ húsz országából vannak tagjai. Harmadik éve tart a kapcsolatunk. A Csabai kolbászfesztiválon ismerkedtünk meg, ők találtak meg minket. Eljöttek megnézni a kiállításunkat. Évente ellátogatunk hozzájuk, ők is voltak nálunk, közös programjaink szintén voltak. Az idei Csabai kolbászfesztiválra már tavaly ősszel lefoglalták a helyüket. Mi október elején megyünk hozzájuk. A német egyesülés napja köztudottan október harmadika, van egy több hektáros területen kialakított „kolbászfalujuk”, ahol egész napos programot szerveznek.

– Hol tart az egyesület taglétszáma?

– Ötven fő körül állandósult. Annak idején – érzelmektől vezérelve – sok olyan húskombinátos vezető is belépett, akik idővel lemorzsolódtak. Kialakult egy tizenöt-húszfős mag, akik a munkában leginkább részt vesznek. Többen a tagdíj befizetésével tartanak ki mellettünk.

– Ha csak az épületfenntartásra gondolunk, lehet is helye a pénznek.

– Büszkék is vagyunk rá, hogy eddig ezt sikerrel tettük, immár hatodik éve. Anyagi támogatást egyedül a Nemzeti Együttműködési Alaptól kapunk. Erre alapozva, de pár éve immár önállóan fenn tudjuk tartani magunkat. A szakmai mellett technikai fejlődése is átmegyünk. Az épületen is fejlesztéseket hajtottunk végre. Kiállítási anyagunk a duplájára nőtt, sok olyan gépet, eszközt, berendezést, bútort szereztünk be, ami az induláskor nem állt a rendelkezésünkre. Módunk nyílik színvonalas termékbemutatók elvégzésére, hiszen az ehhez szükséges konyhatechnikai eszközök is a rendelkezésünkre állnak, berendeztünk egy kis konyhát, de padlóburkolást is végeztettünk, programtereket alakítottunk ki. Előttünk áll a hármas épületegyüttes, a régi gyulai közvágóhíd épületének birtokba vétele – ha kicsit szerencsésebben alakultak volna a dolgok, akkor már múlt időben beszélhetnénk róla. Amiben hetedik éve vagyunk, korábban is önkormányzati tulajdonban volt, a másik két épület a húskombináté volt. A csődeljárás, a felszámolás és a Gyulahús Kft. létrehozás során az önkormányzat azoknak is százszázalékos tulajdonosa lett. Most nyáron megegyeztünk az önkormányzattal, hogy a másik két épületet is megkapjuk üzemeltetésre. Ezzel új lehetőségek nyílnak meg az egyesület előtt. A volt állatorvosi lakás több helyiségből áll, kiválóan alkalmas múzeumi célokra, a húsipar bemutatására. De most már rendelkezésünkre áll az igazi vágó-feldolgozó épület is, ahol elég sok, a gyulai húskombináttól megmaradt eszköz – kiegészülve a gyűjteményükkel – bemutatható lesz. Valamilyen technológiai rendszerrel rendezzük majd be ezt az épületet. De nagy épületről van szó, ahol sok minden más is megoldható lesz. Felmerült például az is, hogy képeken, tablókon bemutathatnánk a Békés megyei értéktár elemeit. El tudunk képzelni ide gasztronómiai bemutatókat, kis műhelyt, ahol látványfeldolgozást tudnánk prezentálni. Nem vágásról volna szó, természetesen, „csak” kolbászkészítésről. Ilyesmi programokat most is szervezünk ide, az egyesületi központba. Egyelőre a szerződés megkötésére várunk, gondolom, ez heteken belül megtörténhet. Néhány gyors állagmegőrző munkát kell majd elvégeznünk. Aztán keressük a lehetőséget, hogy valamilyen pályázati forrásból méltó módon felújítsuk a százötven éves épületegyüttest, mely országos védelmet élvező ipari műemlék. Reméljük, hogy a közmunkaprogram segítségével kiszabadíthatjuk az épületeket a benövésből, belül nagyjából rendben van azt épület. Néhány százezer forintból látogathatóvá tudjuk tenni az új kiállítási teret.

(Advertorial)

Sódar

Sonka a disznó mellső lábából, füstölt lapocka, oldalas.

A német Schulter (‘váll, lapocka’) középnémet scholder változatának átvétele.

Friss hírek

A több éve méltán népszerű és közkedvelt Gyulai Kolbász és Sódarmustra árusok jelentkezését várja! Ne hagyja ki az idei év első nagyszabású gasztronómiai rendezvényét és jelentkezzen most!

Bejelentkezés és további információ: 20/33 77 130.

Az árusok számára korlátozott számban tudunk faházat, vagy sátrat biztosítani. Saját sátornak és lakókocsinak is biztosítjuk a helyet.

Jelentkezési lapok itt.

Sajtó

Kedves Partnereink!

A VII. Gyulai Kolbász- és Sódarmustrára 2017.03.24-ig várjuk a szerkesztőségek jelentkezését.

Amennyiben szeretne részt venni az idei fesztiválon, úgy kérjük, küldjön egy rövid bemutatkozást a médiádról, a szerkesztőség elérhetőségéről, kijelölt kapcsolattartó elérhetőségeiről, az idei Gyulai Kolbász- és Sódarmustráról Önöknél eddig megjelent anyagokról (link, újságcikk, videó)

A jelentkezést beérkezően döntünk a regisztráció lehetőségéről.

Jelentkezéseiket ide küldhetik: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.