„Minden fog végén egy ember van.” Ezt a mondatot évekkel ezelőtt mondta nekem valaki, és sokáig nem értettem, mit akar vele. Akkoriban úgy mentem fogorvoshoz, mintha a fogamat húznák (haha)… gyorsan, és csak ha muszáj.
Gyerekkoromból egy iskolai fogászat fájdalmas tömése maradt meg bennem. Az a fajta élmény, ami után az ember évekig kerüli a széket. Felnőttként is azt hittem, ez a normális: beülök, összeszorítom a fogam, kibírom, megyek. A bizalom szó nálam nem szerepelt a fogorvossal egy mondatban, és emlékszem, hogy a folyosón mindig idegesen forgattam a telefonom.
Aztán jött egy szakaszosan sajgó őrlőfog, amit már nem lehetett tovább halasztani. Egy ismerősöm akkor mesélt arról, mennyit változott a hozzáállás az utóbbi években. Hogy a jó rendelőben nem a problémás fogat kezelik, hanem a pácienst. Akkor még csak udvariasan bólintottam, és nem nagyon hittem neki.
Az első alkalom mégis más volt a Fogorvos Budapest rendelőjében, mint amire számítottam. Nem azzal kezdték, hogy beültetnek és fúrnak. Először leültünk, és megkérdezték, mi a panaszom, mióta tart, és mennyire félek. Ez az utolsó kérdés fogott meg. Korábban soha senki nem kérdezte meg, hogy félek-e a beavatkozástól.
Kiderült, hogy a fog menthető, csak gyökérkezelésre és egy rendes tömésre van szükség. Elmagyarázták lépésről lépésre, mi fog történni, és hogy bármikor jelezhetek, ha kényelmetlen. Helyi érzéstelenítésben, türelmesen dolgoztak, és közben végig szóltak, hol tartunk. Életemben először nem szorítottam a szék karfáját, és ezt utólag is alig akartam elhinni.
Ami külön jólesett, az a hangnem volt. Nem éreztették velem, hogy szégyellnem kellene, amiért évekig kerültem a rendelőt. Inkább azt nézték, innen hogyan tovább. Régen mindig azzal jöttem el, hogy elkéstem, most viszont azzal, hogy a legjobb pillanat az, ha végre elkezdem rendben tartani a fogaimat.
Ami ezután tetszett, az a tájékoztatás volt. Megmutatták, hogy otthon hol és hogyan tisztítok rosszul, és hogy a dentálhigiénikus kollégánál érdemes lesz egy alaposabb takarítást is bevállalnom. Nem ijesztgettek, hanem megtanítottak. Azóta értem, miért mondják, hogy a gyógyítás csak úgy gyógyítás, ha közben az is kiderül, hogyan tartható fenn az eredmény.
A budapest fogászat ettől lett számomra megnyugtató: nem futószalagon érzem magam. Előjegyzéses rendelés, kiszámítható időpont, és az a fajta nyugalom, hogy a kérdéseimre tényleg válaszolnak. Nem kell egész napot rászánnom, és nem tördelem a kezem a folyosón, ahogy régen. Megkaptam azt a pluszt, ami máshol az időhiány miatt sokszor elmarad.
Volt még valami, ami megkülönböztette ezt a helyet a korábbiaktól. Nem éreztem, hogy a több pénz lenne a cél. Inkább arról beszéltek, hogyan érdemes hosszú távon gondolkodni: rendszeres kontroll, megelőzés, és az, hogy ne csak akkor jöjjek, ha már nagy a baj. Korábban mindig az volt az érzésem, hogy minél több beavatkozást akarnak rám tukmálni. Itt épp az ellenkezőjét tapasztaltam, és ez sokat számított a bizalom kialakulásában.
Gyorsan ment minden. Nem kellett egész napot rászánnom, nem ültem órákig a folyosón, és nem kellett betegszabadságot kivennem azért, hogy megnézessék a fogaimat. Az egész a napirendemhez igazodott, amit egy dolgozó embernek nehéz túlbecsülni. Ez a fajta szervezettség is része annak, amiért egy jó budapest fogászat végül megnyugtató tud lenni, nem pedig stresszforrás.
Most már értem azt a régi mondatot is. A fog mögött tényleg egy ember áll, a maga félelmével, napirendjével, történetével. Aki Budapesten keres egy korrekt, emberközpontú fogorvosi ellátást, annak érdemes utánanéznie a budapest fogászat lehetőségeinek, és nyugodtan kérdezni, mielőtt bármibe belevág.
A budapesti Kacsa utcában működő fogorvosbudapest.info csapata pontosan ezt a szemléletet képviseli. Náluk a dentálhigiénikus is fontos része a csapatnak, és a hangsúly a megelőzésen van. Ha te is azt a nyugodtabb élményt keresed, amit egy jó budapest fogászat adhat, a fogorvosbudapest.info jó kiindulópont lehet egy kevésbé félelmetes fogorvos-élményhez. Nem kell félni, itt mindenre megoldást találnak a tapasztalt és türelmes szakemberek.
